Gyerekeink Nyíregyházán

Az idei tanév végén lehetőség adatott arra, hogy iskolánk diákjai részt vegyenek a „Határon túli magyar gyermekek nyírségi találkozója” rendezvényen, amit június 26-27-én szerveztek meg.

A trianoni békediktátummal határon túlra szakadt területek magyar nemzetiségű lakossága sokszor hétköznapi küzdelmek árán őrzi nemzeti identitását. Épp ezért a tisztelet és szeretet jegyében hívtak meg Nyíregyházára több mint száz gyereket.

Iskolánk 30 tanulója indult útnak 6 nevelővel (Lehócki Tünde, Molnár Katalin, Hegedűs Szilvia, Hajdú Izabella, Horváth Angéla, Szabó Andrea) június 25-én, pénteken.

Nagy út állt előttünk, Nyíregyháza 370 kilométerre helyezkedik el Péterrévétől. A kis csapat reggel 7 órakor gyülekezett az új iskolaépület előtt, majd névsorolvasás után elindultunk. Útközben az időjárás kedvezett, a hangulat remek volt, jókedvűen társalogtunk. Gond nélkül léptük át a Szerbia – Magyarország között lévő határt.

Első megállóhelyünk Szeged volt. Két órát töltöttünk Magyarország negyedik legnagyobb városában. Körbejártuk a fő nevezetességeket. Sétánkat a Kárász utcán kezdtük, ahol megpihentünk az Acapella cukrászdában. Ezután a Széchenyi térre mentünk, ami a város parkosított, forgalom elöl részlegesen elzárt, négyszög alakú tere. Itt megtekintettük a városházát és a főpostát, majd a nagy múltú Tisza Szálló mellett elhaladva lesétáltunk a Tisza-partra. Sétánk következő állomása a Dóm tér volt, a város leghíresebb tere. Ez a tér a Szegedi Szabadtéri Játékok helyszíne.

Itt alakítják ki Európa egyik legnagyobb mozgó szabadtéri színpadát és nézőterét nyaranként. Most mi is megtekinthettük az előkészületeket, és a tér díszét, a Fogadalmi templomot, valamint a vele szemben található városi Somogyi könyvtárat.

A szegedi városlátogatás után délben tovább folytattuk utunkat Hódmezővásárhely és Békéscsaba útvonalon Debrecenig. Debrecen az ország második legnagyobb és legnépesebb városa. Egy órát töltöttünk a belvárosban. A Piac utcán végighaladva megnéztük a fő nevezetességeket. Többek között a debreceni református nagytemplomot, ami a város legjellegzetesebb épülete, és egyben az ország legnagyobb református temploma. A gyerekek itt is élvezték a sétát, számtalan fényképet készítettek.

Nyíregyházára az esti órákban érkeztünk. A Sóstó Park Hotel területén fogadott bennünket a szervező Varga László a Kárpát-medencei Magyar Gyermekekért Kulturális Egyesület elnöke. Sóstó Nyíregyházától néhány kilométerre fekszik. Rövid sétát tettünk a környéken. Bemutatták a Sóstófürdőt, ami az üdülni és gyógyulni vágyók kedvelt pihenőhelye.

Található itt strand, csónakázótó, gyógyító hatású termálvíz, tavon kialakított szabadfürdő, parkok, gyönyörű épületek, és mindez csodálatos erdei környezetben. Rövid sétánk után elszállásoltak bennünket a környékbeli diákotthonban, ahol jóízűen elfogyasztottuk a vacsorát.

Másnap reggel esős időre ébredtünk. 8 órára érkeztünk a találkozó helyszínére a Park Hotel területére. Itt nagy szeretettel fogadott bennünket a Hotel Park ügyvezető igazgatója Fabian Gonzalez. Ide érkeztek a többi vendégek is Érkörtvélyesből (Partium – Románia), Salánkról (Kárpátalja – Ukrajna) és Bodrogszerdahelyről (Felvidék – Szlovákia). A reggeli után ökomenikus istentisztelet következett, ezután a rendezvény megnyitása, és a vendégek köszöntése, majd megkezdődött a kulturális program. A vendégek sorra tartották meg vers- és prózamondással, néptánccal színesített bemutatkozásukat. A mi iskolánk diákjai léptek fel elsőnek egy félórás műsorral, sikeresen szerepeltek. Őket követte a helybéli Szabolcs Néptáncegyüttes, majd a többi vendég bemutatkozása.

A délutáni időjárás sem volt túl kegyes, de a jó hangulatot nem rontotta el. A gyerekek a magyar történelemből és irodalomból merítő tesztkérdésekre sikeresen válaszoltak, s zajlott az élet a pingpongasztal körül és a sakktáblák fölött. A szombati program után csoportunkkal még ellátogattunk Nyíregyháza belvárosába, majd visszatértünk szálláshelyünkre, ahol a gyerekek éjfélig társalogtak, szórakoztak, ismerkedtek.

Vasárnap a program 9 órakor kezdődött. Megreggeliztünk, majd ellátogattunk a sóstói állatparkba, ahol az állatok többsége szabadon, ketrecek nélkül él. Az állatpark 30 hektáros területen helyezkedik el. A park egyik különlegessége, hogy a fókák, pingvinek és jegesmedvék világát a víz alól is megfigyelhetjük.

Rendelkeznek egy akvárium házzal, ahol a trópusi- és a mérsékelt övi tengerek élővilága látható, és egy labirintuson végighaladva ízelítőt kaphattunk az édesvizek változatos élővilágából is. A Trópusi házban találtunk rá a nagy cápa medencére, amely 50000 literes, és itt három cápa él. Itt látható a majmok jelentős része is, a világ legkisebb selyemmajmai és a legnagyobb fán élő emberszabású majom, az orángután is. A madárházban számos papagájt láthattunk. Elénk tárult Afrika panorámája is, láttunk zebrát, oroszlánt, zsiráfot, antilopot, elefántot, vízilovat, szurikátákat, krokodilt, és bepillantást nyerhettünk egy maszáj falu életébe is.

Ázsia állatvilága is elénk tárult (teve, tigris, párduc, orrszarvú). Láttuk Ausztrália nagy futómadarait az emukat, és a kenguruk is körülöttünk ugráltak. Az Észak-Amerika bemutatón bölények, pumák, játékos mosómedvék voltak, de Winnetou világát is megismerhettük a felépült indiántáborban. A magyar parasztudvar bemutatta azokat a háziállatokat, amik egykor és ma körülvették az embert. Sétáltunk a medveerdőben, amely 1 hektáron terül el, Zsófi és Peti, a két barnamedve uralja a terepet. Sorolhatnánk még tovább a látott állatokat, közel 3500 állat él a park területén.

Az állatparkból teli élményekkel tértünk vissza ebédelni, úgy éreztük magunkat mintha valóban vadregényes tájakon kalandoztunk volna. Miután jól laktunk, következett a búcsúzás, majd a hazautazás. Éjszaka tizenegy óra körül érkeztünk Péterrévére.