SAMU MIHÁLY

1907. október 22- én született Péterrévén, szegény földműves családban. Az elemi iskola befejeztével a cipészmesterséget választja foglalkozásául. 1925- ben Belgrádban dolgozik mint cipészmunkás, 18 hónapig maradt ott és ez idő alatt több mesternél is dolgozott. Amikor Vojislav Radosavljevićnél helyezkedett el, ahol még 12 munkás dolgozott, munkatársai rábeszélésére a Független Szakszervezetek tagja lesz.
1927- ben érkezett Újvidékre. Itt úgyszintén tagja a Független Szakszervezeteknek. Ennek kereteiben működött egy műkedvelő csoport, ennek is tagja lesz. Ekkor ismerkedik össze Abt Józseffel, aki szabósegéd, tagja a Független Szakszervezetnek és a műkedvelő egyesületnek.
Mihály tevékenysége itt még inkább kifejezésre jut és 1928 második felében a Jugoszláv Kommunista Párt tagja lesz. Ez a Nyílt levél és a JKP IV. Kongresszusa határozatainak végrehajtása idejével esik egybe, amikor a pártból kizárták a frakciósokat és megszilárdult a helyes utat járók magva. Ezek között volt Samu Mihály is.
A január 6-ai diktatúra bevezetése után a helyzet kiéleződött, a kommunistáka munkéjét állandóan figyelték és üldözték, Samu Mihály kénytelen volt Újvidékről egy időre szülőfalujába visszatérni. 1930- ban Bitolában tölti katonai idejét, és 1931 őszén szerel le. Péterrévére érkezik néhány hónapra, majd Újvidékre távozik. Az elhelyezkedési lehetőségek ekkor nehezek. Állandó munkahelyet nehezen lehetett találni, és Samu Mihálynak meg kellett elégednie bedolgozással. Dolgozott Molnár Lajosnál és Bilić cipésznél.
Molnár Lajos ajánlatára, Samu Mihály, Lajos húgához költözik, aki Illés Mihálynak volt felesége. Illés akkoriban kommunista tevékenysége miatt börtönben volt. Mivel a munkahelye bizonytalan, 1932 nyarán, Samu Mihály Újvidéken a Kinizsi utca 14. szám alatt önálló cipészműhelyt (üzletet) nyit. A helyzet kimondottan súlyos. A gazdasági válság az egész világra ránehezedik, így hazánkra is. Másrészről megérett a helyzet, hogy a munkásosztály meggyőződjön, csak közös és forradalmi harccal vívhatja ki felszabadulását a kizsákmányolás alól.
Samu Mihály forradalmi tevékenységét Újvidéken fejtette ki, de sűrűn utazott Péterrévére, Becsére, Topolyára, Adára, Temerinbe és más községekbe. Fáradhatatlan. Ennek a kitartó és rendszeres munkának az eredménye abban is megnyilvánult, hogy csupán Péterrévén ötvenegynéhány JKP tag volt. Milyen jelentős erő volt ez, éppen olyan körülmények között, amikor vérbefojtottak minden haladó szellemű munkát!
Ilyen körülmények között szerezték be azt a műszaki felszerelést, amellyel kinyomtatták a május 1-jei röpiratokat 1933-ban. Abt József fogalmazta meg a röpiratokat magyar és szerb nyelven; Samu Mihály ezeket a szövegeket Strasser Húgóhoz továbbította, aki (Matricára) stencilre gépelte őket. Amikor ezt is befejezték Samu Mihály a stencileket Kiss Ernőhöz vitte, aki sokszorosította azokat. Ezután a röpiratokat széthordták.
1941.November 10-én a megszállók megtudták Mihály tartózkodási helyét. Az éjj leple alatt körülvették a házat és megadásra szólították fel. Bár egyedül volt az ellenségel szemben, esze ágába sem volt megadni magát. Elfogadta az egyenlőtlen küzdelmet, habár csak egy lehetősége volt, az, hogy a harcban elesik. Számára azomban más kiút nem létezett. Samu Mihály elesett. A halhatatlanok sorába került, példázva, hogyan kell a nagy eszményekért élni, és meghalni.
Meghalt egy forradalmár, hogy az utódok egy igazságosabb és jobb társadalmi rendszerben élhesenek, hogy az anyák soha tőbbé ne kerüljenek olyan helyzetbe, gyerekeik számára ne legyen elegendő elelmük; akik télen beláthatatlan sikságon barangolnak, bármilyen hulladék utén kutatva, amit a kályhában elégethetnének, családjaikat így mentve meg a fagyhaláltol.